A nem-Saccharomyces élesztőket gyakran használják együtt a szacharomíciás élesztőkkel, hogy biztosítsák az erjedési folyamat befejezését. A nem-Saccharomyces családba tartozó élesztők nem valószínű, hogy magas alkoholtartalmat érnek el, mint amilyet a mustban lévő cukrok erjesztésével kapunk. Ezeknek a borászati erjesztő élesztőknek az a sajátosságuk, hogy a mustcukrokat alternatív úton, például az etanol rovására a glicerin vagy savak termelésének növelésével metabolizálják, ami kedvezően befolyásolja a bor érzékszervi tulajdonságait és csökkenti az alkoholtermelést.
Alacsony erjeszthetőségük ellenére a nem-Saccharomyces élesztők anyagcsere-tevékenységükkel hozzájárulnak az aromásabb és összetettebb termék előállításához. Ezek a nem-Saccharomyces élesztők képesek biológiai védelmet is kifejteni a mustban azáltal, hogy csökkentik a szennyező mikroorganizmusok potenciális fejlődését.
A borászatban használt nem-Saccharomyces élesztők közé tartozik például a Lachaencea thermotolerans (EnartisFerm Qk), a Metchnikowia pulcherrima és a Torulaspora delbrueckii (EnartisFerm Qtau). Ezek a borászati élesztők döntő szerepet játszanak a bor aromaprofiljának és komplexitásának javításában, innovatív eszközöket kínálva a borászoknak az egyedi, kiváló minőségű borok készítéséhez.